A főnök tesója

Itt egy kis videó is hozzá... Nem illik a részhez, de ezeket hallgattam a megírása közben, úgyhgy veletek is megosztom:D:D:D Remélem a rész is tetszeni fog. Puszi

            4.rész

A férfi kilépett a liftből, közben egy papírt tanulmányozott. Odalépett a pulthoz, ahol én ültem.

-          Jó napot! Minna Seitzet keresem. – mondta
-          Én vagyok az, miben segíthetek? – kérdeztem és közben a kezében lévő küldeményt figyeltem.
-          Ezt önnek hoztam. – nyújtotta át a hatalmas kerek lufit. Átvettem tőle, majd aláírtam a szükséges papírt, és távozott.

Miután egyedül maradtam, észrevettem, hogy a lufi nem üres:  „Ebédelj velem”. Nem volt aláírva, de egyből tudtam, hogy Tom-tól kaptam. Mosolyt csalt az arcomra, mert ilyen elvetemült ötlettel még nem találkoztam. De ötletes, talán megérné, hogy esetleg, de csakis esetleg elmennék. De nem! Szólalt meg ismét a bal vállamon ülő angyalka. És igaza van, sajnos. Tom, Bill bátyja, és ha nem úgy teszek, ahogy a főnök mondja, abból kirúgás lesz. A fiók fogójára akasztottam a lufit, majd visszatértem a munkámhoz. Bill délután elment, de előtte még megjegyzést tett az ajándékomra.

-          Kitől kaptad ezt a hatalmas léggömböt? – mosolygott, miközben a postát nézte át.
-          A bátyádtól. – néztem rá, milyen arcot vághat. Különös, semmi rezzenés nem látszódott, de ő is rám nézett. – De nem megyek el vele, ne aggódj.
-          Addig fog próbálkozni, amíg el nem éri a célját. – sóhajtott egyet, majd ő is magamra hagyott.

Este 6-kor én is végre leléphettem. Fáradt voltam, fájt a lábam, és a fejem is hasogatott. Alig vártam, hogy hazaérjek, és egy forró fürdő kíséretében ellazulhassak. Azt nem mondom, hogy Tomon nem gondolkoztam, de ellenkeztem is. A kapun kiérve Tomot pillantottam meg fehér Audijának dőlve. Kaján mosolya szinte már levakarhatatlan.

-          Szia, mókuska! – kacsintott egyet, majd utánam kapott, mert elindultam a másik irányba, hogy kikerüljem. – Ne menj el, hazaviszlek.
-          Köszönöm nem, és ha nem fejezed be a becézgetést, kénytelen leszek önvédelem órára járni, hogy kivédhesselek.
-          De harcias lett valaki. – mondta – Megkaptad a lufit?
-          Igen, még fent van az irodában. Ha gondolod el is viheted. - Indultam volna megint el, de Tom megfogott. Hogy ilyen hirtelen magához rántott, nem kicsit kerültünk közel egymáshoz. – Tom engedj el, mellesleg ne küldözgess semmit, nem megyek el veled sehova.
-          Hagy vigyelek haza. – kezdte újra, mintha nem is neki beszélnék. Megforgattam szemeimet, nem akartam elhinni, hogy nem ért a szép szóból. -  Csak egy fuvar, semmi több. Látom, hogy hulla fáradt vagy.
-          Rendben. De kiteszel és mindenki megy a saját útjára.
-          Nem ígérek semmit. – kinyitotta az ajtót, de a mosoly még mindig ott feszült édesen-férfias arcán.

Megadtam a címet, és elindultunk. Elég kínos volt a hazáig vezető út. Senki nem szólt egy mukkot sem. Tom a vezetésre koncentrált, én pedig az esti tájban gyönyörködtem. 

Megkönnyebbültem, mikor az utcánkba bekanyarodtunk. Tom megállt a ház előtt, én pedig kiszálltam. De ő lehúzta az ablakot:

-          Jó éjt, aranyom! – az elmaradhatatlan kacsintásra és a kaján vigyorra válaszul csak ironikusan mosolyogtam, és én is „Jó éjszakát” kívántam.

Annyira örültem, hogy itthon lehetek. Ledobáltam a cuccaimat, a cipőmet is csak odavágtam a helyére és levágtam magam a kanapéra.

-          Végre, hogy hazaértél. – jött be barátnőm – Már hívni akartalak, merre jársz.
-          Ne is kérdezd! – fújtam ki a levegőt…