A főnök tesója

Na, hoztam az új részt. Bocsánat, hogy napokkal később, de nem jött az írás.. És ha valami hiba van benne, sorry, kora reggel van még, és a fejemet sem tudom, hol van. Úgyhogy előre bocsánat a hibákért, avgy egyéb dolgokért.. Az utolsó szót nem így gondoltam, de nem tudtam kitalálni semmit. A képről csak annyit, hogy fogalmam sincs, miért ezt raktam be, olyan aranyos:D

3. rész

Aznap még iratok tömkelege várt rám, hogy a megfelelő helyre helyezzem őket, majd egy ebéd Debbel, és újra visszatérés a munkámhoz. A főnök is kedves, vagyis Bill. Időközben (kemény egy napja) megkért, hogy tegeződjünk; nem szereti a hivatalos formát. Én ennek csak örülni tudtam, úgyhogy nem volt olyan nehéz.

-          Minna, bejönnél egy percre? – szólt ki a telefonon Bill
-          Igen, tessék? Mit szeretnél? – kérdeztem magam mögött bezárva az ajtót.
-          Ha Tom bepróbálkozna, csak szólj nekem. – ajánlotta fel segítségét, én pedig büszkén kihúzva magam válaszoltam.
-          Már megoldottam! – húzódott széles mosolyra a szám
-          Ezt, hogy érted? – kérdezte kicsit értetlenkedve
-          Már becézget, és ebédmeghívást is kaptam tőle. De nemet mondtam, amiből remélem megértette, hogy ügyfelekkel nem folytatok viszonyt. – mondtam – Szóval tudom kezelni, köszönöm. – mentem volna ki, de Bill még folytatta
-          Nem, nem tudod kezelni. – kezdte – Milyen ügyfél?
-          Hát Tom! Egy emberről beszélünk? – kérdeztem, mert én is zavarodott lettem kissé.
-          Tom, aki itt volt, mikor az állásinterjúra jöttél.
-          Én is rá gondoltam. Tudom, mi a szabály: „Házi nyúlra nem lövünk”! – válaszoltam, és leginkább szabadultam volna ebből a kínos beszélgetésből.
-          Ő nem házi nyúl, hanem a kanos bátyám. Úgyhogy óvakodj tőle. – kis félmosoly jelent meg arcát, de azért megtartotta komolyságát.
-          Oh, ő a bátyád? – kérdeztem, és mintha villámcsapásként ért volna a hír. Köpni-nyelni nem bírtam, és igazából a választ sem tudtam megfogalmazni.
-          Igen, az ikrem. De mára elég a hitetlenkedésből, dolgozni nem az ámulat fog. – ment vissza asztala mögé. 

Most vettem csak észre, milyen formás feneke van ebben a fekete nadrágban. Nem lehet kényelmetlen minden nap ilyen elegánsan öltözködni? Az asztalán fekvő képkeretre csúszott tekintetem: vajon Tommal egy közös kép? – Minna? Itt vagy? – hallottam meg egy hangot, és láttam is, hogy mozog Bill szája, de a tudatomig nem jutott el semmi. De föleszméltem végül.

-          Megyek is, elnézést. Michael hívott, mielőtt elfelejteném. – húztam elő a papírt a farzsebemből, hogy felolvassam az információt. – Nekik csak a hétfő és a szerda délutáni időpont lenne jó a meghallgatásra, mert a többi nap próba van, ahonnan nem tudnak eljönni.
-          Rendben, akkor a szerda 2 órát beszéld le velük. – utasított a feladatomra -  Meglesz. – írtam fel a cetlire az adatokat, majd visszatértem asztalkámhoz.

Ha Tom nem ügyfél, csak a főnök kicsiny testvére, vagyis a bátyja, akkor nem biztos, hogy olyan tiltott gyümölcs ő. Miről beszélek? Úristen. Bill óva intett, és meg is mondta miért. Újabb csalódást szeretnél, Minna? Korholt a kisangyal a vállamon. Viszont a jobbomon ülő kisördög sem fecsérelte idejét.

-          Miért ne szórakozhatna? Ha nincs kötöttség, akkor nincs csalódás.
-          Ne csábítsd rosszra a védencemet. – így az angyal
-          Majd ő eldönti. – mondta megsértődve az ördögöcske

Miután lejátszódott bennem ez a kis párbeszéd, visszagördültem az asztalhoz és számítógépemhez. Kicsit még elkalandoztam a Tommal való kalandról, amit hol elvetettem, hol jó ötletnek találtam. Végül abban maradtam magammal, hogy este feltétlenül beszélnem kell barátnőmmel. Hazafelé veszek egy jó üveg bort, és csajos estet tartunk. De lehet, hogy túl soká lesz az a segítség. A lift ajtó ebben a pillanatban nyílt ki, benne nem várt valamivel/valakivel…