A főnök tesója

Itt az új rész! Remélem ez is tetszeni fog. Képet sajnos nem tudtam beilleszteni, nem tudom miért, pedig próbálkoztam. A végére már olyan ideges lettem, hogy inkább hagyjuk:D:D:D Jó szórakozást!!!

2. rész

- Örvendek. – mosolyogtam és én is nyújtottam a kezem. Erős, határozott fogása volt Billnek– Már enyém is az állás?

- Még szép, szükségünk van magára. – válaszolta, és visszament az asztala mögé

- Pontosan mit kell majd elvégeznem? – kérdeztem és helyet foglaltam. Utólag gondoltam csak bele, hogy nem is mondta, de ilyenkor ez a szokás, nem? A másik vendég levette a lábát az asztalról, de szemét továbbra is rajtam legeltette. Idegesítő volt, egyben pedig izgi is. Pár perc múlva égett a bőröm, ahogy nézett, de most azzal foglalkoztam, hogy Bill a feladataimat sorolja. Nem olyan megterhelő. A kinti pultnál lesz a helyem. A telefont kell felvennem, beirányítani az idetévedt báránykákat vagy farkasokat, emellett kávét főzni, ha megbeszélés van, és egyéb iratok rendezése. Nem egy álom munka, de most megteszi.

- Akkor már most munkához is látok. Ismerkedem a helyzettel. – álltam fel és az ajtó felé vettem az irányt. Mielőtt lenyomtam a kilincset, még hátrafordultam – Nem fog bennem csalódni.

- Ebben biztos vagyok. – mondta újdonsült főnököm mosolyogva, majd visszatért az előtte heverő papírhalmazhoz.

Kiléptem, majd átvettem az idős hölgy helyét. Megmutatott egy-két dolgot, hogy egyszerűbb legyen, majd távozott. Próbáltam az én szisztémám szerint elrendezni a dolgokat, hogy majd megtaláljam.

*

- Jó kis bőr, tesókám. – mondta az idegen – Hol szerezted?

- Tom, állítsd le magad. Nem akarok újabb titkárnő után nézni. – mondta Bill könyörögve.

- Nyugi, csak egy kicsit kóstolom meg, utána a tied lehet. – válaszolt kaján mosollyal az arcán, majd az ajtó felé ment.

- Kicsit sem, hagyd békén, vagy eltöröm a kezed.

- Ne légy agresszív, öcsi. A testvérem vagy, tudom, hogy nem bántanál.

- Nem szeretném elveszíteni a karrieremet újra. Úgyhogy de, megtenném. – mondta összeráncolva homlokát. Szeméből komolyság látszódott.

- Majd meglátom, mit tehetek. Most mennem kell, szia. – és kilépett az ajtón. Bill nem válaszolt, nem köszönt, csak sóhajtott egy nagyot.

*

Már legalább a hatodik telefonálásomon vagyok túl, és elég jól ment. Persze nem kell hozzá nagy agy, de nem szeretek idegenekkel telefonon társalogni. Láttam, hogy Bill irodájából kisétált az idegen.

-   Szervusz, kiscsibe. – kezdte, ami már nem volt szimpatikus, mert elég nagyra tartotta magát. Már ebből a beszólásából leszűrtem. – Van már partnered az ebédhez? – kacsintott rám, felkönyökölt a pultra, és bájvigyort biggyesztett arcára.
-   Már van, igen. – mondtam gyors pillantással elintézve mellé, majd visszanéztem a papírokra.
-   Nem hiszem én azt. – azt a vigyort, ha le lehetne törölni a képéről, szívesen megtenném. De ha megmondanám neki a magamét, akkor azt nem tenné zsebre, de ez csak a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy repülnék a munkahelyemről.
-  Pedig igaz, sajnálom. – hazug mosoly és élc jellemezte válaszom
-  Akkor majd máskor, szépségem! – csattogott egyet szájával és beszállt a liftbe.