Ez az első hosszabb lélegzetű írásom itt, úgyhogy remélem tetszik! Véleményeket várom! Köszönöm.
#Lena#
Irtóra jól esett a zuhany, főleg ebben a tikkasztó melegben. Lehűsített a testemen végigfolyó hideg víz cseppjei. A tükörben megnéztem magam, fogat is mostam, és a magam köré tekert törülközővel távoztam a fürdőből. Nem is gondoltam volna, hogy bárkivel is találkozok. De ez rossz elképzelés volt csupán. Abban a pillanatban, hogy kiléptem az ajtón, Tom jött velem szemben.
- -Tom! – majdnem kiáltva mondtam ezt, hisz csak egy rövidke törülköző választott el a teljes meztelenségtől. – Mit keresel itt? – kérdeztem tőle, teljesen megrökönyödve, bár ez ostoba kérdésnek tűnt, hisz itt lakik. Mi másért lenne itt, ha nem azért, hogy itt élhessen.
- --Csak a konyhába igyekeztem, mire te utamat állod eme lenge öltözetben. – mondta kacéran, majd elvörösödtem a tekintetétől, mert az bizony megakadt a lábamon, és a feljebb található összes mindenemen.
Régóta barátok vagyunk – pontosabban mondva 2 éve -, de még mindig zavarba tud hozni. Nem titok, hogy kissé vonzódom hozzá, de a barátsága sokkal drágább, annál, hogy egy röpke szerelmi fonal kerekedjen a kapcsolatunkból, így hát kordában tartom az érzéseimet, és csak élvezem a társaságát. Sosem mutatom ki, hogy néha a tekintete, az érintése, vagy a hangja leblokkol, de tartom magam. És ez nem is olyan vészesen katasztrofális. Hisz valamely szinten minden barát vonzódik a másikhoz, de ez természetes.
Az öklömmel beleütöttem Tom vállába, hogy oldjam a feszültséget, és gyorsan a szobámba siettem, mert még mindig kényesen érintett ez az eset. Remélem, hamar elfelejti.
#Tom#
Oh, Istenem, mért versz te engem? Tudod, hogy milyen vonzó ez a leányzó, erre te meg elém dobod itt félmeztelenül. Hajjaj, így nehéz megállnom magam. Azok a csodás lábak, már a lábujjain megáll az ember szeme. Csodálatosak, mindig a ruházatának megfelelően festi ki körmeit, ahogy a kézfején is. Ápolt, rendezett. Ne is beszéljünk a melleiről, azok is formásak, teltek, nem az a lógó-fityegő bőrdarab, mint az öregasszonyoknak, vagy néhány fiatalnak, akik elhagyják magukat.
Ő divatosan öltözködik, mégsem száll el magától, és a ló helyes oldalán marad. Szeretetteljes, önzetlen, mindig készséges, főleg ha a barátairól van szó.
Ahogy hosszú, göndör haja a vállára omlik, és végigsiklik a hátán egészen a dereka hajlatáig, egyszerűen észveszejtően szexi. Zöld szemei szintén megigéznek, és nem engedik, hogy kiszabaduljak rabságukból, pedig egyszer ki kell onnan tévednem, vagy megbolondulok. Fülei, ahogy elválnak a fejétől, teljesen szimmetrikusak, ahogy az orra is tökéletes. Ez a nő semmilyen plasztikai műtétre nem szolgál, de komolyan.
- -- Áuch – mondtam, mire Lena hatalmasat vágott a vállamba, ami igazából nem fájt, csak megjátszottam magam, hagy higgye, hogy ő az erősebb.
Ja, és a feneke? Mesés….
#Lena#
Máskor óvatosabban kell közlekednem, már nem egyedül élek. Rendszerezni kell a pucéron való szaladgálást a házban, különben ismét kényelmetlen szituációba keveredhetek. Akár Bill is jöhetne velem szemben, és a vele való találkozás ilyen ledér öltözékben, hát valljuk be, kínosabb lenne. Igaz, hogy Tom a nagyobb nőcsábász és valószínűleg a helyzetet is kihasználná, de Ő mégis a barátom, és elhülyéskedjük a dolgot, de Bill? Persze vele is nagyon jól megértem magam, és marhaságok tucatját követjük el (mint a múltkor is beálltunk a McDrive-ba gyalogosan. Nemcsak, hogy elüthettek volna minket, de a rajongók szét is cibálhatták volna szegénykét.), de vele mégis más…
De legjobb lesz, ha leredukálom ezt a szabadságot. Én sem örülnék, ha Tom félmeztelenül szaladgálna. (Istenem, egy álom válna valóra) J
Amint felöltöztem, és bezártam a szobám ajtaját, lassú, halk gitárszoló csapta meg a fülemet. Gondoltam utánanézek, ki lehet az a bánatos farkas, aki ilyen szomorú dalt játszik. Az akkordok szülte muzsika egyenesen Tom szobájából szűrődött ki. Az ajtó félig nyitva állt, így megengedtem magamnak azt a merészséget, hogy benyissak, és bekukucskáljak kedves barátomhoz.
Ahogy beléptem, megláttam, ahogy az édes kisfiúból felcseperedett férfi az ágyán fekszik és Gibsonján pengeti a húrokat. Előszörre csak kavalkádnak tűnt a játéka, majd ha továbbfüleltél, jobban kivehetted, hogy egy szerelmes nóta refrénje az.
A Blue october egyik érzelmes száma volt az. Imádtam ezt hallgatni. Volt olyan időszak, amikor a gyászomat ebbe a dalba fojtottam, és ezzel próbáltam kikeveredni a gödörből. Szíven ütött, mikor meghallottam, mert felébredtek bennem a régi emlékek, amelyek ennek a számnak a hallgatására késztettek. Mégsem engedtem szabad utat könnyeimnek, csak beljebb léptem, és letelepedtem Tom ágyára, és hallgattam, amíg abba nem hagyja.
Mikor vége lett, elmosolyodtam, Ő viszont csak fancsali képpel tekintett rám. Úgy megsajnáltam, hisz olyan aranyos volt, ahogy a kiskutya szemeivel felnézett. Egyszerűen kenyérre lehetett kenni. Ezt a nézését gyakran használta valamilyen őrültség elkövetése előtt is. Ha ellenkeztem, hogy belemenjek a terveibe, akkor összehúzta szemeit, lehorgasztotta tökéletesen formált ajkait, és könyörgött. Volt, hogy nyüszített is hozzá. Na akkor elérte célját.
- -- Mi a baj? Olyan elgyötört vagy, kincsem! – megsimogattam a lábát, mert az volt közelebb, majd feljebb csúsztam, és átöleltem oldalról, mint a gondos anyuka a kisfiát.
- -Semmi, csak letargikus hangulatom van, de majd kigyógyulok belőle. – mondta szivettépően, lefelé tekintve, majd lehajtotta fejét a vállamra.
- -- De nekem elmondhatod, és megpróbálok segíteni. – ajánlottam fel a támogatásomat, mert igazán szerettem volna megoldani a problémáját. – Otthon van valami? Vagy Billel vesztél össze? Vagy az egyik csaj megint lerázott? – kacsintottam rá, bár tudtam, hogy az utóbbi úgysem törné le igazán. Nem mintha Tomnak nem lennének érzései, de az egyéjszakás kalandjaira összeszedett csajoktól sosem akar többet egy orgazmusnál.
- -Egyik sem, csak nyomott a kedvem, ennyi – válaszolta, és éreztem, hogy ezzel le is akarja zárni az egészet, így nem firtattam tovább, csak megöleltem szorosan, és egy puszit nyomtam a homlokára. – De nem fogsz elkésni a randidról?
- --Először is, nem. Másodszorra pedig, fontosabb vagy nekem, bármely pasinál, úgyhogy ők tudnak várni. És harmadszorra, Justinnal nem randizunk, csak megiszunk valamit. – mondtam megnyugtatásként, mert kicsit úgy éreztem féltékeny, de lehet, hogy félti a barátságunkat. Feleslegesen. Sosem fogja ezt a kincset elveszíteni.
- -- Már két hónapja járogattok így el heti egy alkalommal. Minek neveznéd ezt, ha nem randinak? – kérdezte most már a szemeimbe nézve. Az ő írisze csillogott, és ekkor a nyelvével megbökdöste a piercingjét, amit utáltam, mert olyan édesen tudott vele játszadozni. Elolvadok! Most!
- -Az én részemről, csak egyszerű Mojito kóstoló. Nem mondhatok neki nemet, mert szeretném, ha el tudná adni a lakást, tudod. Viszont ha elutasítom, akkor keresztbe is tehet nekem. Azt viszont nem igen szeretném. – magyaráztam neki.
- -- Már ezerszer mondtam, hogy segítek eladni. Secperc alatt kitalálnék valamit.
- --De én nagykislány vagyok, meg tudom oldani a gondjaimat, köszönöm – nem értettem miért van így feldúlva ennyire, de nem tudtam vele foglalkozni, mivel lassan tényleg késésben leszek. – Viszont most tényleg mennem kell, vigyázz magadra – ezzel felkeltem, újabb puszit nyomtam a homlokára, majd távoztam.
Rossz volt felállni Tom melege mellől, de kénytelen voltam. Fűtött a vágy, hogy maradjak, de nem lehet. A szobából kijövet összetalálkoztam Billel is, és nem tehettem mást, meg kellett tudnom, hogy ő tud-e Tom rosszkedvéről, vagy hogy miért van ez.
- -- Bill, nem tudod Tom miért ilyen kesernyés? Próbáltam belőle kiszedni, de hajthatatlan. – vázoltam a helyzetet. – Emellett még ki is oktatott a Justinnal való találkáimról is.
- -- Sajnos nem, de beszélhetek vele. Hátha nekem hajlandó lesz elárulni valamit. – mondta kedvesen, egy mosoly odabiggyesztésével.
- -- És az sansztalan, hogy utána elmond nekem, igaz? – kérdeztem, bár tudtam, hogy sosem árulná el, és igazából meg is értem. Nem kérném ilyenre, csak rossz látni, hogy így őrlődik, és nem tudok rajta segíteni. De rosszul is esett, mert én megosztottam vele mindent, sőt megbíztam benne, de ezek szerint én nem nyertem el az övét.
- --Meglátom, mit tehetek, de ha Tom kérése lesz, akkor… - félbeszakítottam, hisz feleslegesen folytatta volna.
- -- Megértem. A lényeg, hogy rendbe jöjjön.
Ezzel Billtől is egy puszival búcsúztam és már siettem is, mert tényleg késni fogok, amit egy másik személytől sem nézek el.
#Bill#
Ha tudnád Aranyhaj, hogy mi baja, akkor nem hiszem, hogy a te kis bájgúnár ingatlanközvetítődhöz rohannál. Bár ki tudja? Nem valószínű, hogy Lena is osztja Tom érzéseit. De az is kétséges, hogy csak egyoldalú lenne a szenvedély. De most megy és megvigasztalja a bátyját.
- Lena, hatalmas hibát követsz el vakságoddal! – Bill válaszát egy ajtócsapódás zárta le.
#Lena#
Nem alakult rosszul az este, bár olyan jól sem. Justin kedves, aranyos, és jó kiállású fickó, de nem egy lovag, akire várok, főleg nem fehér lovon. Eddig ő sem mutatta ki felém, hogy többet szándékozik tőlem, így nem aggódom, és nem paráztatom magam ilyen gondolatokkal. Kínos lesz visszautasítani, ha mégis kiderülne, hogy valamelyest vonzódom hozzá. De kellemetlenebb lenne tévhitekbe csalogatni. Cifra ügy, de majd alakul valahogy.
Folyamatosan Tom szavai szállingóztak a fejemben, hogy randizok Justinnal. Miért izgatja magát emiatt? Én sem nyafogok neki, mikor szállodákból tér haza, egy görbe este után. Én nem ilyen vagyok. Inkább pirítóst készítek neki, és a kedvenc pudingját szolgálom fel, miközben érdeklődöm, hogy milyen is volt az estéje.
- -A részvételi arány nem olyan rossz, bár csekély, ahhoz, hogy esély legyen a megvételre. – Justin itt is csak az üzletről tudott beszélni, bár nem bántam, így az a foszlány elszállt, hogy akar tőlem valamit. – Van pár felújítani való, ami téged fog terhelni, különben a nyakadon marad a lakhely. – mormolta tovább, de nem igazán tudtam koncentrálni. Nem tudtam mit tenni, Tom szavai, nézése, érintése beleégett a fejembe, így Justin beszéde elhalkult.
- --Lena, figyelsz te rám? – kérdezte Just, felébresztve engem az álmodozásomból.
- --Persze, ne haragudj, csak elgondolkodtam. – válaszoltam, és megráztam a fejem, hogy észhez térjek. – Rendben, megoldom valahogy a restaurációt. Szerzek embereket, és kijavítjuk a hibát. Akkor majd értesítelek, és folytatjuk az eladást.
- --Igazából, nem muszáj csak akkor találkoznunk, mikor a házat mutogatjuk. – kezdett bele mondandójába, de tudtam mi következik, mégis hagytam hagy fejezze be. – Mit szólnál egy vacsorához? Gyönyörű lány vagy, és szeretnélek a munkán kívül is megismerni, és nem csak csempékről, festékekről, vagy számlákról csevegni veled.
- --Tudod, Justin, nem hiszem, hogy ez jó ötlet. – próbáltam megértetni vele, hogy én nem szeretném, és láthatólag értett is a szóból.
- --Értem! Azt hittem, hogy kölcsönös a vonzalom, de akkor megértem, sajnálom, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak. – vágta ki magát, és igazán megdöbbentett.
- -- Semmi baj! Nagyszerű ember vagy, de nem az enyém, sajnálom! – mondtam bánatosan, de nem azért mert elengedtem egy esélyt a szerelemre, hanem mert nem szerettem volna megbántani.
Erre csak egy mosollyal válaszolt, és elindult az ajtó felé. Kedvesen kinyitotta a kocsi ajtót, megvárta, míg beszállok, majd ő is becsüccsent a kormány mögé. Felelősségteljesen bekötötte magát, és gázt adott. Ahogy az autóúton haladtunk, eszembe jutott, amikor Tommal szoktunk száguldozni, és közben önfeledten nevetgélünk. Most is mosolyra nyílt a szám, de visszatartottam, mikor ráébredtem, hogy nem vagyok egyedül.
Csodálatos az éjszaka – gondoltam -, az emberek nyüzsögnek, az autók is hemzsegnek, az idő pedig csodálatos nyári meleget árasztott. Tíz percbe sem telt, máris otthon voltunk. Megköszöntem az italt, majd kiszálltam, és elindultam az ajtó felé.
Ekkor Justin is így tett, és megérintette a karomat, ezzel megállítva engem.
- --Jól átgondoltad, hogy nem szeretnél velem eljönni vacsorázni? – kérdezte szúrós kedvvel.
- --Justin.. – elakadt a szavam, nem hittem a fülemnek sem, azt hittem megértette, de úgy látszik mégsem. – Ezt megbeszéltük, sajnálom.
- --Biztos az a nyikhaj Tom van a dologban, igaz? – kérdezte fenyegetőzve, és szorított fogásán, ami nem volt kellemes. – Azt a tinédzsert szereted egy igazi férfi helyett?
- --Ne merd őt ócsárolni. – keltem Tom védelmére - Nem róla van szó, és neki is rendes fizetése van, amiért keményen megdolgozik. És engedj el, ez fáj.
- --Nem engedlek, nem teheted ezt velem, hallod? – üvöltötte, és nagyon megijedtem. Az utcán egy árva lélek sem volt, az ikrek is biztos már alszanak.
- --Justin engedj el! Ha felnőtt férfi lennél, nem viselkednél így! – vágtam az arcába, miközben próbáltam kiszabadulni szorításából, de nem sikerült. Biztosan meglátszik majd a nyoma, de most ez érdekelt a legkevésbé. Csak be akartam már jutni a házba, és békében lefeküdni.
- --Bizonyítsd be, hogy nem vonzódsz, ahhoz a korcshoz…
Ekkor Tom jelent meg az ajtóban egy alsónadrágban és egy poloban – Istenem, milyen lélegzetelállítóan szexi -.
- --Hé, haver azonnal engedd el a hölgyet, eszednél vagy? – horkant rá Tom és lesietett a lépcsőn, és szembeállt támadómmal.
- --Na mi van? Egymást védelmezitek? Tudod mit? Menjetek a fenébe, megérdemlitek egymást. – szinte kiköpte a szavakat a száján, majd odébbállt.
Hál’ Istennek, hogy Tom megjelent. Ki tudja, mik történtek volna itt, ha ő nincs. Feljegyezni, Lena, hogy Tomnak meghálálni.
- -- Lena, jól vagy? –kérdezte Tom, amitől elolvadtam, mert még mindig nem engedett el öleléséből. Éreztem, hogy remeg, ezért bementem vele, hogy ne fázzon meg, bár az idő nem indokolta volna.
- --Persze, köszönöm! – háláltam meg neki, és két hatalmas cuppanós puszit nyomtam az arcára.
Ő mélyen a szemembe nézett, közben engem ölelt. A szemei csillogása, mint gyémánt diszperziója, úgy ragyogott. A barna golyó megbabonázott, teljesen elgyöngültem, és a lábam is megrogyott. A szívem sírt, olyan gyönyörű látvány volt. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes, hogy egyetlen tapintás, pillantás vagy egyetlen szó is akár el tud csábítani? Hihetetlen, de igaz!
#Tom#
Azok a zöld szemek.. Ha beszélni tudnának, mikkel árasztanának el? Szeretettel? Barátsággal? Vagy visszautasítással? Nem akarom őt elveszíteni. Tehetetlen vagyok. Nem tudom, mit tegyek, és a helyes út megtalálása így nehézkes. Ahogy most is a karjaim közé fonódva áll, érzem, hogy meg van illetődve. Elengedtem, bár nem volt hozzá kedvem, de nem akartam frusztráló helyzetbe hozni őt.
#Lena#
Tom szabadon eresztette forró testem, ami a vágytól hevült fel. Legszívesebben megízleltem volna ajkai finom ízét, beleharaptam volna, hogy fokozzam izgatottságát, ha egyáltalán fenn áll ilyen érzés a részéről.
De elvetettem ezt a merész ötletet, és inkább csendesen visszavonultam. „jó éjszakát-ot” kívántam Tomnak, amit ő viszonzott, majd tovább lépdeltem. A szobám csendes zugában nem jutnak eszembe ilyen vad képzelgések, sóvárgások.
Negyed óra múlva egy topban, és egy rövid kis „alig takar valamit” rövidnadrágban bekucorodtam az ágyamba, derekamig felhúztam a takarót, és az éjjeli lámpa fényében elkezdtem olvasni a kedvenc írónőm egyik könyvét. Szükségem van egy kis romantikára, és humorra, amit Jennifer meg is adott nekem most. Már belemerültem Nick és Tess – a két főszereplő - veszekedésébe, mikor halk kopogás törte meg a feszült csendet. Tom volt az, a délutáni szomorkás arcával együtt.
- -Bejöhetek? – kérdezte gyermeki ártatlansággal.
- --Persze, csüccs le! – veregettem meg az ágyat a bal oldalamon. – Mi a baj, drága?
- --Beszélnünk kell valamiről… - kezdett neki, kicsit bizonytalanul.
- -- Bennem megbízhatsz, nem mondom el senkinek, ha úgy kívánod, és főleg nem nevetlek ki. – nyugtattam meg, hátha ezzel segítek neki.
- --Szeretlek! – na ekkor ledöbbentem, ez az a mondat, vallomás, kijelentés, amire nem vártam. Előbb hiszem el, hogy itt a világvége, mintsem Tom Kaulitz szerelmet vall nekem. - Ne szólj semmit, hagy fejezzem be. - Ha szólni is akartam volna, sem tudtam, mert egy hang nem jött ki a torkomon. Az ámulat kiült az arcomra, amit Tom valószínűleg leolvasott, így gyorsan folytatta.
- --Már régóta érzek így irántad, és azért is merem elmondani neked, mert felőled is észlelek hasonló szenvedélyt, vonzódást. Máskülönben nem cselekednék így, mivel a barátságod mindennél többet ér nekem. Bill után te vagy az egyetlen olyan ember, akivel igazán fesztelenül tudtam beszélgetni. Hajnalok hajnalán felébreszthettelek, ha rossz kedvem volt, vagy ha fájt a fogam, vagy ha éppen az isteni muffinodból szerettem volna enni. Te mindig ott voltál, fogtad a kezem, és akkor sem néztél rám lenézően, amikor megtudtad, hogy egy hotelban hancúroztam az egyik lánnyal. Ami csak egyszer fordult elő, mióta találkoztunk. Igaz, hazudtam, mikor múltkor ezzel az aljassággal takaróztam, de muszáj volt, nem akartam elárulni az érzéseimet. – nyelt egyet, így lehetőségem nyílt, hogy elmondjam az én érzéseimet is.
- --Tom…
- --Ne, kérlek, várj, még nem fejeztem be. – emelte fel kezét, hogy megállítson.
- --…én is szeretlek! – mondtam ki végül. Hihetetlenül megkönnyebbültem. Ahogy ez az információ elhagyta a számat, olyan boldog érzés járta át a testem, mint még soha.
- --Tessék? – kérdezte Tom kikerekedett szemekkel, és nem tudta, hogy higgyen-e a fülének, vagy csípje meg magát.
- --Jól hallottad. – mosolyodtam el, és megsimogattam az arcocskáját.
Tom nem válaszolt semmit, csak közelebb húzott magához és megcsókolt. Égető, és vadító csók volt a részéről. Erre vágytam már Krisztus előtti idők óta. És most beteljesült. Érdemes volt várni rá.
Tom nem engedett az öleléséből. Mikor szétváltunk, lefeküdt az ágyra, és maga mellé vont, közel magához, olyannyira, hogy éreztem a bőrét, a szívdobogását. Belenéztem a szemeibe, és elérzékenyültem. Nem hittem el, hogy valóban megtörtént az előbb, ami megtörtént. Tom engem akart, nem érdekelte más lány. Jól esett, hogy rám vágyott, az én ölelésem nyugtatja meg, és ha megcsókolom, a libabőr is végigfut rajta. Most már egy könny hagyta el a szememet, de ezek örömkönnyek, egy olyan fiúért, akit örökre a szívembe zártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése